A cicák az életünk szerves részét képezik. Társaságot nyújtanak, felelősek vagyunk értük, a család teljeskörű tagjaivá váltak a több évszázados együttélés során.
Éppen ezért fontos, hogy jól ismerjük őket. Íme néhány érdekesség a cicákról!
Szükségük van a kontrollra
Minél nagyobb döntési szabadsága van egy cicának, hogy hova menjen, mit csináljon, annál jobban fogja érezni magát. Fontos, hogy probléma- és stresszmentesen hozzáférjen a rejtekhelyeihez, az etető- és itatótáljához, az alomtálcájához, a fekhelyéhez, hogy félre tudjon húzódni a lakásban egy csendesebb helyre, vagy adott esetben kijárása legyen a kertbe.
Kedvenceink sokkal nyugodtabbak és sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha tudják, hogy mire számíthatnak: mikor történnek a nap során jó dolgok (például etetés, játék) vagy rossz dolgok (vendégek, nyüzsgés).
A kevesebb néha több, ha simiről van szó
Kutatások szerint még a legbarátságosabb, legsimulékonyabb cicák sem szeretik mindig, ha hozzájuk érünk. Jobb, ha hagyjuk, hogy kedvencünk diktálja, mikor, hol és hogyan szeretné a simit. A szeretgetés így sokkal vonzóbb lesz a számára a következő alkalommal.
Kivételes a hallásuk
Az emlősök közül a macskák hallása az egyik legjobb, ugyanis igen széles tartományban képesek érzékelni a hangokat. Nagy és számos izom által mozgatott fülük segítségével könnyedén megtalálják a neszek forrását.
Ezekből kifolyólag sokkal érzékenyebbek a környezetükből érkező hangokra, így a különböző háztartási eszközeink által keltett zajokra is.
A szaglásuk sem utolsó
Bár a kutyákétól elmarad, a macskák szaglása még mindig körülbelül tízezerszer jobb a miénknél.
Ráadásul a szájpadlásuknál található Jacobson-szerv segítségével olyan kémiai üzeneteket is képesek érzékelni, amelyeket sem az ember, sem más állat nem tud. Ezek az úgynevezett macskaferomonok, amelyek segítségével kommunikálni is tudnak egymással.
Kiváló szaglásuknak köszönhetően a cicák érzékenyebbek lehetnek az otthonunkban terjengő szagokra is, mint például a tisztítószerek vagy a parfümök szaga. Azt is hamar kiszagolják, ha idegen macska téved a területükre.
Tisztaságmániások
A cicák általában elég kényesek a bundájuk ápoltságára, sőt, néha túlzásba is viszik a tisztálkodást. A vécézést is diszkréten, a lehető legtisztábban intézik a területük központi részétől, az eledeltől, az ivóvíztől és a fekhelyüktől távol.
Ha alomtálcáról van szó, akkor is kiemelt fontosságú a tisztaság. Egyes cicák nem hajlandóak elvégezni a dolgukat, ha a gazdi nem takarítja ki a macskavécét minden egyes ürítés után, és sokan közülük nem bírják elviselni más cicák szagát az alomtálca körül.
Inkább konfliktuskerülők
Feszült helyzetben vagy veszély esetén a legtöbb macska inkább menekülőre fogja vagy meghúzza magát valahol. Csak akkor védekeznek, ha nincs más lehetőségük. Az is előfordul, hogy stressz hatására szinte lefagynak.
Agressziót tehát csak akkor mutatnak, ha a lehetőségeik csak erre korlátozódnak.
Csak részben társas lények
A cicák alapvetően független, önálló és önellátó állatok, de akár csoportba verődve is képesek élni más macskákkal, és természetesen élvezik az emberek társaságát is.
A kapcsolatok kialakításának képessége azonban egyedenként eltérő.
Nem mindig érdemes bízni a fajtaleírásokban
Egyes gazdik számára fontos szempont újdonsült kedvencük kiválasztásánál az adott fajta várható viselkedése. A sziámi macskák a kutyákhoz hasonló módon szeretik az ember társaságát, a ragdollok pedig általában nyugodtak és szeretik a simit.
Az öröklött tulajdonságokon kívül azonban legalább ugyanennyire fontosak a kölyökkorban szerzet tapasztalatok és a környezeti hatások.
Született vadászok
A házi macskák legközelebbi rokona az afrikai vadmacska, akinek naponta 10-20 kisebb zsákmányra van szüksége a túléléshez. Mivel kevesebb mint 50%-os hatékonysággal vadásznak, mindig készen kell állniuk arra, hogy lecsapjanak a közelben lévő, fürge prédákra, akkor is, ha nem éhesek.
A házi macskák is hasonlóan működnek, ezért hiába jól táplált kedvencünk, ösztönei azt súgják, hogy vadásznia kell.
A tenyésztésük kockázatokat rejt
Az utóbbi évtizedekben különböző eltúlzott vonásokkal rendelkező fajták jelentek meg: lapos orr, apró fül, rövid végtagok. Ezek mind aranyosnak tűnhetnek, de súlyos egészségügyi kockázatokat rejtenek magukban, mint például légzési-, ízületi-, és bőrproblémák. Ezek a tulajdonságok az egészégügyi problémákon túl a kommunikációban, az önkifejezésben is hátráltathatják az adott fajta egyedeit.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, és szívesen olvasnál hasonlókat a jövőben is, akkor iratkozz fel!