Sok macskagazdinak természetes, hogy kedvence kijárhat a szabadba, és arra kóricálhat, amerre csak akar. A cicák számára azonban feszültség forrása lehet, ha a szomszédságban túl sok macska van.
Mivel a macskatartás egyre népszerűbb a településeken az egy utcára jutó cicák száma jóval meghaladhatja a kedvenceink által elfogadhatónak tartó szintet, ami területi vitákhoz, viselkedésproblémákhoz vezethet, pedig ezek természetes környezetben elkerülhetők lennének.
Éppen ezért gazdiként kézbe kell vennünk az irányítást, hogy biztosíthassuk kedvencünk számára a harmonikus légkört, és csökkentsük a stresszt az életében.
A macskák számának növekedése a nagyobb településeken természetellenes társas viszonyokat eredményezett, hiszen a cicák alapvetően jóval kevesebbszer érintkeznének egymással a területükön. Ez nagyban köszönhető annak a kommunikációs formának, amelyet a vadon élő macskák kezdtek el alkalmazni annak érdekében, hogy időben figyelmeztessék fajtársaikat, így elkerüljék a konfliktusokat. A feromonokkal való jelölés a test vagy pofi tárgyakhoz való dörgölésével, illetve vizelet és kaparás által történhet.
A feromonok által hagyott nyomok lehetővé teszik, hogy a területi átfedések se okozzanak problémát, hiszen minden macska érdeke, hogy elkerülje a konfliktusokkal járó felesleges kockázatot, így megőrizhetik a vadászathoz elengedhetetlen fittségüket és a testi épségüket. Az „illatanyagok” által természetes módon alakul ki egyfajta időbeosztás az adott területen, amelyet így minden fél részben a magáénak tudhat.
Városias környezetben azonban ezek a területek oly mértékben fedik egymást, hogy kedvenceink képtelenek elkerülni az egymással való találkozást, hiszen egy adott kertet akár több macska is a territóriuma részeként értelmezhet, ahol hosszabb időt is eltölthet, vagy csupán átjáróháznak használhat, de az is előfordulhat, hogy bekukkant más otthonában is.
A dominánsabb egyedek pedig hamar kisajátítanák maguknak az adott területet, amit megfélemlítéssel próbálnak elérni: bámulják, akadályozzák az ott lakó cicát a szabad mozgásában, vagy akár az eledeléhez, ivóvízéhez való hozzáférésében. Ez a helyzet értelemszerűen egyik félnek sem ideális.
Egy másik macska jelenlétéből fakadó szorongás túlzott éberséget okozhat kedvenceinknél. Ebben az állapotban az adott cica folyamatosan arra figyel, hogy van-e betolakodó a területén, mindig ugrásra kész, hogy megvédje azt, és elkergesse az illetéktelen behatolókat.
Ez az állandó készenlét hatalmas terhet jelent a macskák számára, a nyugtalanság, a stressz pedig a fizikai állapot romlásához is vezethet, például alsó húgyúti megbetegedésekhez, és az immunrendszer működésének felborulásához.
Más esetekben az állandó félelem olyan viselkedésproblémákhoz vezethet, mint a bujkálás, amely könnyen kialakulhat, ha kedvencünket korábban csapdába csalták, vagy behatoltak az otthonába is. Az ebből fakadó stressz komolyan befolyásolja az adott cica életminőségét.
További gyakran előforduló, stresszből fakadó viselkedésprobléma a vizeletspriccelés, amikor is kedvencünk a pisijével próbál biztonságos, nyugodt környezetet kialakítani magának a lakáson belül és kívül egyaránt.
Ha sem a szabadban, sem az alomtálcájában nem tudja nyugodtan elvégezni a dolgát, akkor nem kívánatos helyeken fog könnyíteni magán. A sokáig fennálló negatív érzelmi állapot pedig a többi háziállat vagy akár a gazdi felé mutatott agresszióhoz is vezethet. Ez gyakori viselkedésprobléma, ha egy cica képtelen elkergetni a területére tévedt betolakodókat félelemből, vagy mert nem fér hozzájuk, és gyakran a gazdival való kapcsolat romlásához vezet.
Nagy kihívásnak tűnhet az idegen macskák távoltartása, de pár óvintézkedéssel segíthetünk cicánknak megbirkózni a helyzettel:
A szomszéd macskákkal kapcsolatban további hasznos tanácsokat találtok itt, itt és itt!
Ha hasznosnak találtátok a cikket, akkor érdemes feliratkozni, mert hamarosan újabb érdekes bejegyzéssel jelentkezünk!
A FELIWAY termékek megtalálhatók az állatorvosoknál, az állatpatikákban, illetve az alábbi webshopokban: