Gazdiként úgy érezhetjük, hogy teljes mértékben ki tudunk igazodni a cicánkon. Ez a legtöbb esetben így is lehet, ugyanis ismerjük a viselkedésbeli sajátosságait, tudjuk, hogy mit szeret és mit nem, illetve megszokhattuk már a fura szokásait is. Egy nem túl szakavatott fül számára kedvencünk minden nyávogása ugyanúgy hangozhat, de mi különbséget tudunk tenni közöttük, és értjük, hogy mit szeretne tőlünk a cicánk.
A macskák azonban sokszor nem egyértelműek, ha az érzéseik kifejezéséről van szó. Vannak cicák, akik világosan közlik, ha valami problémájuk van, de azt sem szabad elfelejteni, hogy kedvenceink szoros rokonságban állnak vadon élő őseikkel, akik a ragadozóktól, illetve versenytársaktól tartva arra rendezkedtek be, hogy elfedjék a gyengeségeiket, fájdalmukat.
Ez a „jó szokás” a ma élő házi macskák többségénél is megfigyelhető, ami nagyban megnehezíti a gazdik dolgát, így a stressz vagy rossz közérzet jelei sokszor elkerülik a figyelmünket, vagy rosszul értelmezzük őket.
Vegyük példának a lassú „kacsintást”. Gyakori jelenség a macskáknál, hogy a gazdijukra nézve szép lassan közelítik egymáshoz a szemhéjaikat, mintha csak kacsintanának egyet. Amennyiben ez nyugodt arckifejezéssel és testtartással, illetve felemelt farokkal párosul, joggal gondolhatjuk azt, hogy kedvencünk kedvesen köszön, szinte „puszit dob” felénk.
Ha azonban a pislantás feszült arckifejezéssel és dermedt testtartással, valamint jól észrevehető távolságtartással párosul, akkor cicánk minden bizonnyal kényelmetlenül érzi magát az adott helyzetben, és próbálja elkerülni a kapcsolatfelvételt.
A macskák hangulatának és viselkedésének értelmezése tehát könnyen félrecsúszhat, ha csupán egy-egy jelzésre, például a pislantásra koncentrálunk. Ehelyett az összképet érdemes figyelni, hiszen szerencsére számos egyéb jelzés segít minket abban, hogy észrevegyük, ha kedvencünk az adott helyzetben kényelmetlenül érzi magát, illetve stresszes.
Ha a farok vízszintesen áll a talajhoz képest vagy közelít hozzá, illetve a földön pihen, az sokszor konfliktusra, ingerültségre, frusztrációra utal.
A földtől kissé elemelt, mozdulatlan mancs bizonytalanságra, tanácstalanságra utal az adott helyzetben. Ilyenkor a macska nem tudja, hogy mi legyen a következő lépés.
A bunda „remegtetése” gyakori jelenség, ha túlságosan érzékeny vagy más módon kényelmetlenséget okozó helyen simogatjuk kedvencünket. De érintés sem feltétlen kell hozzá, ugyanis a macskák hasonló módon fejezik ki azt is, ha kényelmetlenül érzik magukat egy személy vagy egy másik macska társaságában.
Ha egy macska egyszer, vagy nem túl sok alkalommal rövid időre megrázza a fejét vagy a testét, az szintén diszkomfort érzésére utalhat.
Ha étkezéstől függetlenül történik, az orr nyalogatása kiegészülve az előző és a következő pontban leírt jelzéssel szintén stresszre utalhat.
A macskák az idejük jelentős részét töltik tisztálkodással, ám ha azt vesszük észre, hogy a bunda ápolása az adott helyzethez egyáltalán nem illik és szokatlanul gyorsan zajlik, valamint élénk figyelem kíséri nyugalom helyett, akkor gyanús lehet, hogy valami nincs rendben.
Kísérheti ásítás is, főleg ha közvetlenül a cicánkra nézünk közben, ám a figyelmünk ilyenkor nem fog osztatlan sikert aratni…
Ha kedvencünk közelében vagyunk, és esetleg egy másik macska is van a társaságunkban, előfordulhat, hogy cicánk az interakciót elkerülve elfordul tőlünk, kikerül minket.
Amikor egy macska váratlanul szoborrá dermed, feszült testhelyzetet vesz fel, az arra utalhat, hogy az adott szituáció már kezdi kicsapni nála biztosítékot, és hamarosan támadásba lendülhet. Ez gyakran megfigyelhető jelenség kéretlen simogatás közben.
A hátrafelé álló fülek frusztrációra, míg a hátralapított fülek szorongásra, félelemre utalhatnak. Ha mindkettő megfigyelhető egyszerre, akkor a rémület hamarosan önvédelmi reakciókat is kiválthat.
Hamarosan újabb érdekes bejegyzéssel jelentkezünk, ezért érdemes feliratkozni!
A FELIWAY termékek megtalálhatók az állatorvosoknál, az állatpatikákban, illetve az alábbi webshopokban: