A cicák szeretik, ha minden a jól megszokott kerékvágásban halad az otthonukban, éppen ezért a legkisebb változás is kizökkentheti őket a nyugalmukból, és szorongást válthat ki náluk.
Képzeld csak el, hogyha már egy bútor áthelyezése is stresszhelyzetet jelenthet egy cicának, akkor vajon mit szólhat ahhoz, ha egyik pillanatról a másikra népes vendégsereg állít be a területére?
Tudod mit? Inkább ne is képzeld el, hadd meséljen erről egy vérbeli macska, Felícia!
Ki nem állhatom a vendégeket!
Miausztok! El kell mondanom, hogy egyszerűen imádom az otthonomat! Minden úgy alakul, ahogy szeretném, és nagyon jól kijövök a gazdijaimmal is. Habár nem vagyok még itt régóta, mégis zsigerből tudják, hogy mikor etessenek meg, mikor van szükségem egy kis elvonulásra, és mikor állok készen a mókázásra!
A játék a kedvenc időtöltésem, és sikerült megértetnem a gazdijaimmal, hogy erre a legalkalmasabb napszak a reggel, illetve az este. A nap többi részét inkább felfedezéssel, falatozással és szundizással szeretem tölteni, hiszen olyankor úgyis házon kívül vannak az otthoniak. Persze nem hagynak sok időre magamra, de ha már egy kicsit nagyobb leszek, az sem fog zavarni, ha többet kell egyedül lennem.
Ragaszkodom a napirendemhez, és nem igazán szeretem, ha valami változik a területemen. Már ismerem a legkényelmesebb helyeket, és azt is tudom, hogy hol karmolászhatok. Viszont néha ideges leszek attól, hogy olyanok látogatják a gazdijaimat, akiket alig ismerek. Persze nem csak velük akarnak találkozni ezek a vendégek. Mindenki meg akarja ismerni az „új cicát” is, azaz engem.
Alapvetően kedves embereknek tűnnek, de ha nem vagyok résen, néhányan közülük csak úgy felkapnak, és annyira megszorítanak, hogy szinte összeroppanok. Ez nem igazán kedvemre való! Néha azonban sikerül addig ficánkolnom, amíg ki nem szabadulok, és akkor irány kifelé a szobából a kedvenc búvóhelyemre, az ágy alá.
Szerintem ez a cicamódi!
Igazság szerint nem csodálkozom azon, hogy a vendégek meg akarnak szeretgetni. Végtére is, csak egy 9 hetes kiscica vagyok, aki mérhetetlenül cuki! De sajnos tényleg ideges leszek olyanok közelében, akikhez még nem szoktam hozzá. Sokat kell még tanulnom…
A vendégek egy csomó új illatot hoznak magukkal, és néha érzem más macskák szagát is rajtuk. Márpedig az én otthonomban ne legyen idegen macskaszag! Ezen rendszerint felizgatom magam, hiszen mégiscsak az én területemről van szó!
Ezen kívül itt van még néhány dolog, amit jó lenne, ha tudnának rólam az emberek:
● Nem szeretem a zajokat. Egy hangos puffanás, egy váratlan zaj, és én máris spurizok a rejtekhelyemre, vagy felmászok a polcra. Ez van, így érzem magam biztonságban!
● Csak szépen, nyugiba’. Ha vendégek jönnek, annak örülök a legjobban, ha nyugodt, csendes és gyengéd embereket ismerhetek meg. Néha viszont olyan hangosak tudnak lenni, hogy teljesen kiborítanak!
● Úgy szeretném megismerni a vendégeket, ahogy nekem jó. Ha valaki szimpi, akkor általában egy kicsit megszimatolom a lábát. Ilyenkor akár meg is simogathat az illető, de csak egy kicsit! A legjobb a fülem tövénél, vagy a pofimnál és az állam alatt. Viszont nem szeretem, ha a hasamat simizik! Nem vagyok én kiskutya! Ha valaki megpróbálja, ne csodálkozzon, ha egy kicsit odakapok…
● Ha valaki jófej, a lábához dörgölőzöm. Persze ilyenkor a legtöbben azt hiszik, csak haverkodom. Mi lenne, ha tudnák, hogy épp megjelölöm őket? Persze nem tehetek róla. Sokkal komfortosabban érzem magam így a közelükben.
● Szeretem a privátszférát. Jó, ha van hova elvonulnom egészen addig, amíg úgy nem döntök, hogy ismerkednék. Ha új emberek jönnek hozzánk, majd előbújok, ha készen állok rá!
● Nem szeretem, ha bámulnak! Sőt, eléggé ijesztőnek találom, ezért hiába „ügyürü-bügyürüznek” nekem, akkor is el fogok szaladni. Én teljesen ki vagyok békülve azzal, ha rám se hederítenek. Még az is lehet, hogy a barátság jegyében egy udvarias lábszimatolással díjazom az efféle viselkedést.
Néha buli is szokott lenni nálunk. Olyankor egy csomó vendég van, és könnyen elszabadul a pokol. Eléggé zajosak tudnak lenni, főleg akkor, ha még zene is szól. Persze a gazdijaim ilyenkor felköltöztetnek az emeletre, és megengedik, hogy elterüljek a hatalmas, kényelmes ágyukon! Jobb is, ha átalszom a hangzavart… Ráadásul még jutifalit is hagynak fent nekem, és a kedvenc játékaimról sem feledkeznek meg!
Azért nem mindegyik vendég zavaró!
A gazdijaim szerencsére egészen odafigyelnek rám. Sok időt szánnak arra, hogy társas lényt faragjanak belőlem, és megszokjam más emberek közelségét. Emellett rendszeresen játszanak velem, így már kedvenc játékom is van. Tudjátok, az egér a zsinór végén! Egyszer úgyis elkapom…
Gyanús, hogy tanácsokkal is ellátják a látogatóinkat. Mit ne mondjak, nem bánom, ha egy kicsit eljátszadoznak velem és a kedvenc játékommal, főleg ha jutalomfalat is társul mindehhez! Az ilyesfajta vendégek elég dörzsöltek ám! Először egy kicsit messzebb hajítanak egy jutifalit, aztán egyre közelebb, végül azon kapom magam, hogy a tenyerükből eszem… Egy kicsit övön aluli, de mégse bánom. Azért mégiscsak ínycsiklandozó finomságokról van szó!
Még egy dolog feltűnt a nappaliban: a FELIWAY CLASSIC Párologtató. Mióta megjelent a szobában sokkal otthonosabban érzem magam, és akkor is nyugodt maradok, ha vendégek jönnek hozzánk. Kíváncsi lennék, hogy ettől a csodamasinától érzem-e magam kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak is!
Ha így van, akkor még egy plusz pont jár a gazdijaimnak!