Miausztok! Felícia vagyok, és arról fogok mesélni, hogy mi cicák, miért szeretünk lepofozgatni tárgyakat a földre.
Ha egy macska magyarázkodni tudna olyankor, az valahogy így hangzana: „Upsz! Én csak meg akartam nézni azt a vázát. Sose láttam még korábban. Tényleg bocsi! Nem akartam leverni! Csak tudod, mindig onnan szoktam felugrani a polcra, és hát… útban volt…”
És valóban elég zavarba ejtő tud lenni, amikor a gazdim össze-vissza rakosgatja a holmijait, és közben bele se gondol, hogy az ott épp nincs jó helyen a kis szőrmókja szempontjából. Minden „szuper, új ötlet” azokból a fránya lakberendezési magazinokból jön…
Lehet, hogy kicsit idegesítő szokás, de higgyétek el, több mentségünk is van rá!
Biztos számotokra sem újdonság, hogy a macskák elég kíváncsi természetű kis állatok. Szokták mondani, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, de a mi esetünkben a kíváncsiság a túlélés záloga. Nem tehetünk róla, ösztönösen jön! Például amikor felmászunk egy fára, és onnan kémleljük a terepet, vagy elbújunk a szekrény mögül, hogy biztonságos rejtekünkből figyelhessük az eseményeket. A legtöbb szuperképességünk (például a bajszunk érzékenysége) arra irányul, hogy minél alaposabban felmérhessük a helyzetet, mielőtt cselekednénk. Egyszóval, ha azt látjátok, hogy kedvencetek szaglászik egy új, számára ismeretlen tárgy körül, akkor éppen ellenőrzi, hogy minden rendben van-e vele, de legyetek résen, mert szaglászás közben véletlen le is lökheti!
A felfedezés a vérünkben van! A mancsunkkal megpiszkáljuk, megtapogatjuk a dolgokat, aztán az orrunkkal és a bajszunkkal felmérjük, hogy az adott tárgy biztonságos-e, egyáltalán él-e vagy hal-e.
Tegnap a szekrény tetején találtam egy gombolyagot, és annak rendje és módja szerint megpofozgattam kicsit. Balszerencsémre pont egy kávéscsészére pottyant, a többit gondolom ki is találjátok… A gazdim nem volt elragadtatva, de mire eltakaríthatta volna romokat, én már rég a kertben voltam egy bokor alatt.
Az a gombolyag tényleg muris volt! A gazdim észre is vette, hogy mennyire odavagyok érte, és miután belenyugodott, hogy nem direkt törtem össze a csészét, engedte, hogy játsszak vele, sőt, együtt játszottunk a gombolyaggal. Szuper volt, ahogy ott gurult fel-alá, és kis farkincája is volt, mint egy egérnek, én meg kergethettem össze-vissza… Jaj, nagyon jól szórakoztam!
Azóta kaptam pár új játékot is. Gondolom azért, hogy ne a gazdim cuccaival babráljak, és hogy ne törjek össze több dolgot a házban, szóval be kell látnom, az én kis kétlábú anyukám elég gógyis, nem igaz?
A cicákra nem nehéz ráhozni a frászt. Elég, ha valami változás van a lakásban, vagy meglátunk egy másik macskát, a furcsa zajokról és a hangos durranásokról nem is beszélve. Na, olyankor aztán hanyatt-homlok menekülünk, és hát előfordul, hogy vannak járulékos veszteségek…
A legtöbb, amit tehettek, hogy odafigyeltek a cicátokra! Főleg az idegesség, félelem jeleire, és időben tesztek is ellenük, hogy kedvencetek nagyobb biztonságban érezze magát. Például nézzétek meg, hogy tényleg könnyen hozzáfér-e az alapvető dolgaihoz, mint etető, - itatótál, alomtálca, kaparófa, de a kellemes zene is nyugtató hatással lehet rá. Még tutibb megoldás, ha úgy nyugtatjátok meg, ahogy az anyukája: macskaferomonokkal. A FELIWAY Classic Párologtató például pont ilyen feromonokat bocsát ki a levegőbe, amitől teljesen ellazulunk, és elfelejtjük a hétköznapi feszültségeket.
Persze semmi garancia nincs arra, hogy nem fognak előfordulni kisebb balesetek, de azért van pár óvintézkedés, amit kipróbálhattok a károk megelőzése érdekében:
Na jó, mára ennyi! Megyek is, megnézem, mi az az izé ott a konyhapulton. Nyugi, vigyázok, hogy ne verjem le!
Ha nem szeretnétek lemaradni a következő írásomról, akkor iratkozzatok fel!
Ha pedig kipróbálnátok a FELIWAY-t, akkor keressétek meg az alábbi webshopokban: