Miausztok! Felícia vagyok, egy vérbeli cica… Hoppá! Ki kopog? Csak nem a postás? Remélem, olyan csomagot hoz, ami kartondobozban van… Gyerünk, ne csigázz már! Tudni akarom milyen csomagot hoztál! Jaj, de jó…Imádom a kartondobozokat!
Hogy miért? Rögtön hét okom is van rá!
Szerencsére a gazdijaim felkészültek az új kiscicájuk fogadására, és a dobozt puha plédekkel bélelték ki, ráadásul a szoba másik végébe egy kényelmes fekhelyet is bekészítettek nekem. Kis idő múlva kimerészkedtem a dobozból, hogy felfedezzem az új otthonomat. És hát, azóta felnőttem, megszoktam a környezetemet, és meg kell, hogy mondjam, elég jól érzem magam itt.
Na jó, elismerem! Egy kicsit kíváncsi természet vagyok, úgyhogy ha bármi újdonság érkezik a lakásba, én egyből a körmére nézek. Először csak a szaga érdekel… Egyébként tudtad, hogy 14-szer jobb a szaglásom, mint a tiéd? Na, szóval, a szagok. A kedvenceim a következők:
Amitől viszont égnek áll a bajszom, az a citrusfélék szaga: a narancs, a citrom, a lime… Kiráz tőlük a hideg, de még szerencse, hiszen ha megenném őket, rosszul lennék.
Ezért ha valamilyen citrusféle van a dobozban, akkor inkább passzolom a dolgot, de ha fincsi illata van egy doboznak, rögtön belevetem magamat! Onnantól kezdve csak az enyém! Hozzá is dörgölöm a pofimat, hogy rajta hagyjam a saját illataimat.
A gazdijaim igazán odafigyelnek a nyugalmamra, ezért FELIWAY Classic Párologtatót használnak a lakásban, így a kartondobozokkal együtt igazi macska mennyországban érezhetem magam!
Annak ellenére, hogy a kartondobozok vékonykák, mégis meglepően kényelmesek, mivel több rétegből állnak. Nekünk, cicáknak valamivel magasabb a testhőmérsékletünk, mint az embereké, ezért szeretjük melegen tartani magunkat, és ebben sokat segít, hogy kis helyekre is be tudunk préselődni.
Tudtad, hogy a bajusz a cicák titkos radarja? Közelre nem igazán látok jól, ezért a bajszom súgja meg nekem, hogy hová férek be, és hová nem. Rafkós, mi? Nem csak azért van ám ott, hogy még cukibb legyek! Elengedhetetlen kellék!
Egy kicsit olyan, mint amit az őscicák is csináltak annak idején. Mivel nem volt kartondobozuk a vadonban, más védett zugokat kellett keresniük. Például elbújtak egy bokor alatt, hogy megszabaduljanak a rájuk vadászó ragadozóktól, de ezek a rejtekhelyek akkor is jól jöttek, amikor az ősi macskák lesből akartak támadni a prédáikra.
Nincs is jobb, mint pár szemhunyásnyit aludni egy kartondobozba kuporodva! Tudtad, hogy a cicák akár 15 órát is alhatnak egy nap? Ráadásul, amikor kölyök voltam, még több alvásra volt szükségem. Csak így tölthetjük újra az elemeinket.
Amikor ébren vagyok, teljesen lefoglal a fáramászás, a polcokon való ugrálás, a bokrok alatt bujkálás, a kedvenc rejtekhelyeim felkeresése, a környék bejárása és a területjelölés. És ezt minden nap végigcsinálom, hiszen muszáj lecsekkolnom, hogy minden rendben van-e a birodalmamban. Ezek után képzelheted, milyen jól esik egy kis pihenés egy kartondobozban…
A gazdijaim szerencsére elég jól értenek a cicákhoz, ezért a kaparófáról sem feledkeztek meg! Sokat is használom, főleg alvás után, de néha akkor jön rám a kaparhatnék, amikor épp az utamba kerül egy kartondoboz, és tudom, hogy a gazdijaim is jobban örülnek, ha a dobozt cincálom, mintha a bútoraikon élesíteném a karmaimat. A gazdijaim rá is jöttek, hogy kaparászni is imádom a dobozokat, ezért meg is leptek egy karton kaparóval, amit pont az egyik kedvenc helyemre tettek a lakásban. Hát nem jófejek?
Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésemről, akkor érdemes feliratkoznod!